Edzésre mentem

Ismertek, úgyhogy azt hiszem mindnyájatokban felébredt a gyanú, miért is írok bejegyzést egy ilyen apróságról. Nos, ezúttal nem a mesteremmel mentem, hanem busszal.:) Igen, jól sejtitek, nem volt az olyan egyszerű.:)

Szóval, kaptam egy e-mailt reggel, hogy Santo nem dolgozik délután, így nem tud elvinni, de ha elmegyek Poggio a Caianoba, ott szinte bármelyik edzőtársam fel tud venni. Írtam neki, hogy rendben, nem lesz gond. Már érkezésem után vettem buszjegyet, mert oda nem jó a bérletem. (Kb. úgy képzeljétek el a dolgot, mintha Firenze lenne Budapest, Prato Budakeszi Poggio a Caiano pedig pl Telki.) Menetrendem is volt a buszhoz, mert korábban már beszereztem, a lakótársam pedig azt is meg tudta mondani, hogy hol van a buszmegálló. Szépen össze is pakoltam a cuccomat és elindultam edzésre azzal a gondolattal a fejemben, hogy "nem lesz itt semmi gond, kérem". Ahogy megérkeztem a vasútállomásra (mivel ott van a buszállomás is), vadul el kezdtem keresni a LAM Azzurro táblát, mivel nekem ilyen jelzésű busz kellett. Volt ott minden: LAM Rosso, LAM Viola, LAM Blu csak LAM Azzurro nem. Tipikus, gondoltam. Sebaj, megkérdezek valakit. Először egy lánnyal beszéltem, aki azt mondta, hogy szerinte ugyanaz a LAM Azzurro mint a LAM Blu, de ez butaság, mert a LAM Blu Praton belül közlekedik, úgyhogy javasolta, hogy kérdezzem meg a jegypénztárban. Oké, oda is battyogtam, meg is kérdeztem a hölgyet, hogy beszél-e angolul. Nem, nem beszél. Sebaj, a "magas fokú" olasz tudásommal kinyökögtem neki, hogy Poggio a Caianoba akarok menni és ahhoz LAM Azzurro busz kell nekem, de nem találom a megállót. Nagyon segítőkészen közölte, hogy itt van a stadionnal szemben. Nos, ezt én is gondoltam, de hol? Oké, kimentem a jegypénztárból és elindultam a vasútállomás mellett, hátha távolabb van egy picit a megállóm. És tádám: LAM Azzurro. Oda is nyargaltam gyorsan, megnéztem, hogy hova mennek onnan buszok: Firenze. Az nekem nem jó, nekem a másik irány kell. Ott áldogált egy kínai bácsi és 2 idősebb hölgy. Gondoltam a kínai hátha tud angolul. Nem, nem tud. Oké, a két hölgynél próbálkoztam szintén a remek olaszommal. Nagyon helyesek voltak, dumáltak egy csomót és annyit megértettem, hogy nem innen. Oké, még volt 7 percem a busz indulásáig, kezdtem intenzíven bepánikolni. Leszólítottam egy fiatal srácot, közölte, hogy nem pratoi, így lövése sincs. Remek, ez az én formám! Végül amolyan túlvilági ragyogással körülvéve megláttam őt! Ő, egy középkorú férfi ember volt és még angolul is beszélt és fantasztikus! Szóval elmagyaráztam neki a problémámat, nagyon figyelmesen meghallgatott és mondta, hogy ő nem tudja, hogy honnan megy a buszom, DE megkérdezi nekem a jegypénztárban! Egyem meg a kis drágát, milyen nagyon rendes! Megkérdezte, visszajött, közölte, hogy a busz 5 perc múlva indul és neki is csak annyit mondtak, hogy innen az állomás elől. Szuper! Minden esetre szépen megköszöntem és találomra elkezdtem megnézegetni a táblákat a különböző LAM jelzések alatt. Nem nyert...nem nyert... még van 3 percem... nem nyert... NYERT! Kisebb üdvrivalgásom megzavarta ugyan egy pillanatra az állomás nyugodt hétköznapját, de fittyet hánytam rá, és biztos, ami biztos alapon még meg is kérdeztem egy szimpatikus lányt, hogy ez a megálló tényleg jó-e nekem ha Poggio a Caianoba akarok menni. Mondta, hogy igen és a busz rövidesen meg is jött, mondta, hogy ez a jó busz, úgyhogy nagy nehézségek árán megtaláltam a jó buszt!:) 

Természetesen kalandos utamnak közel sem volt vége. Volt ugyanis egy menetrendem ami szerint 4 db megálló lesz: 3 Pratoban és egy Poggio a Caianoban. Király, ezt nem lehet eltéveszteni, gondoltam. Nos, nem tudom, hogy ezek milyen menetrendek, de csak Pratoban megálltunk kb. nyolcszor. Sebaj, lesz tábla, hogy Prato vége meg olyan is, hogy Poggio a Caiano eleje. Aztán belém hasított a felismerés: "Mi a tököt fogok csinálni, ha nem csak egy megálló lesz Poggio a Caianoban?!". A többi aikidos autóval jár, úgyhogy esélyem sem volt megkérdezni valamelyikőjüket, így maradt a jól bevált módszer: ott szállok le, ahol sokan mások is. Egész ismerősek voltak az utcák, valószínűleg van ennek némi köze ahhoz, hogy már 5 hete járok arrafelé. Van ott egy nagyon aranyos kis templom is, ami nem csíkos, úgyhogy kifejezetten szimpatikus. A sok ember akikkel le akartam szállni szép lassan szívárgott le a buszról, szóval ez a remek terv dugába dőlt. Érezni kezdtem, hogy lassan megérkezek a megfelelő helyre. Aztán egyszer csak láttam egy iszonyú meredek lejtőt, amit eddig még soha. "Le kell szállnom, MOST!" gondoltam. És szerencsémre egy másik bácsi is így gondolkodott, így lecsattogtam a buszról és nagy meglepetésemre azon a helyen voltam amit előzőleg Santo javasolt találkozási pontnak. Ez remek!:) Megnéztem a telefonom: egy nem fogadott hívás Luca-tól (ejtsd: Luka, aki nem lány, ellenben férfi). Oké, visszahívtam Luca-t, megmondtam neki, hogy hol vagyok és ő értem is jött kb 5. percen belül. Nos ennyit a kis szimpla edzésre menetelemről.:)

Egy másik szórakoztató dolog is történt tegnap. A szobámban a lámpa úgy néz ki, hogy lóg a falból néhány drót, amik egy foglalatba vannak tuszkolva, majd az égő. Nem túl esztétikus, de igazából nem zavar. Az annál inkább, hogy a szentem kissé szeszélyes. Még hetekkel ezelőtt, miután visszament Spanyolországba a lakótársam elkezdett furcsán viselkedni. Hiába kapcsolgattam, nem működött. Gondoltam, biztosan az izzó. Kicseréltem, semmi. Írtam Ilariának, hogy valami nem jó a lámpámmal, ő írta, hogy majd jön egy ember megszereli hétfőn. Nem gond, 4 nap nem a világ, amúgy is van 2 kislámpám, szóval túléltem. Vasárnap mentem be a szobámba, reflexből felnyomtam a lámpát és: tádááám, működött. Írtam Ilariának, hogy jó a lámpám. Le is mondta a szerelő embert, ahogy kell. Aztán hétfőn felnyomtam a kapcsolót, és nem történt semmi. Ez vicc, gondoltam. Kedden megint működött, szerdán nem, de csütörtökön igen. Nem nagyon izgattam magam tovább ezen a témán, úgyhogy "Szeszély Manci" belátva, hogy emiatt nem leszek ideges, úgy gondolta, hogy nincs értelme tovább viccelődni. Nem tudom miért, de tegnap, megint elkezdte előadni magát. Szépen kinyitottam a gyönyörű zöld zsalugátereimet, erre a lámpám kialudt. Néztem reggel, hogy van-e ott valami kábel, vagy kapcsoló, de semmi. Szóval a lámpám egy hisztis nőszemély, de legalább minden nap van valami, amit lehet várni: "Vajon ma működni fog?".:)

Ez a kis szösszenet az ajándékom nektek Húsvét Ünnepére. Buona Pasqua! =)